Hírek

  -  A világháború két új fegyvere, a tank és a mérges gáz közül a mérges gáz volt a veszedelmesebb.
– A világháborúban használt mérges gázok. – Azóta ötvenszeresen felfokozták a mérges gázok gyilkoló erejét. –

  A világháború két új fegyverrel gazdagította a hadakozó emberiség már amúgy is túlságosan gazdag fegyvertárát. Az egyik új fegyver a tank volt, a páncélos hadi autó, amely mint valami páncélpikkelyes, óriási hernyó, átrobogott minden akadályon s ágyúk és gépfegyverek tüzét ontotta a meglepett ellenségre. A világháborúban kitalált másik új fegyver a mérges gáz volt, amely sokkal félelmesebb, sokkal gyilkolóbb a tanknál is. A mérges gázokkal való támadás volt a lezajlott világháború legmeglepőbb fegyvere. Ez a távolból, láthatatlan ellenségként gyilkol. Alattomosan és észrevétlenül óriási embertömegeket lehet vele elpusztítani és védekezni ellene nehéz. Mivel egy fegyver annál tökéletesebb, minél nagyobb a gyilkolóképessége, tagadhatatlan, hogy a mérges gáz a legtökéletesebb fegyver. Ma már valamennyi katonai szakértő azt állítja, hogy a jövő háborúiban a mérges gáznak lesz a legfontosabb szerepe és így a jövő háborúja a mérges gázokkal vívott, rettentő kémiai háború lesz.
A katonai államok teljesen tisztában vannak ezzel és a fegyverkezés lényegét mérges gázok gyártásában és ezek pusztító erejének a fokozásában látják. Reginald Hart  angol generális nemrégen cikket írt egy angol újságban s azt mondja, hogy a legközelebbi háborúban a gyilkoló mérges gázok nagy városokat és hatalmas területeket fognak elpusztítani hihetetlenül rövid idő alatt, mint ahogy a prärik, a nagy amerikai síkságok száraz füvét pillanatok alatt fölfalja a tűz.

 Ugyanígy vélekedik Groves¹ angol generális is, aki 1918-ban, amikor a gáztámadások az angol fronton a leghevesebbek voltak, az angol légi háború parancsnoka volt. Ez a véleménye Thomson² lordnak is, a volt angol repülőügyi miniszternek is, de ezt hirdetik a francia és az amerikai hadsereg vezető emberei is. 
A mérges gázokkal való gyilkolás a világháború elején indult ugyan meg, de a világháború nem tartott eléggé soká ahhoz, hogy ez az új gyilkolási mód teljesen kifejlődhetett volna. Nagy fejlődésen ment ugyan át a mérges gázok hadi célokra való felhasználása a világháború alatt, de igazi kifejlesztéséhez, csak azután fogtak hozzá az egyes államok. Bár féltve őrzött katonai titok, mégis általánosan ismert tény, hogy a nagy katonai államok szörnyű hatású mérges gázok tömegeit tartják fölhalmozva.
  A világháborúban az első nagy gáztámadás 1915 április havában folyt le Ypern mellett. Itt a németek klórt alkalmaztak, amelyet nagy tartályokban a földbe ástak és alkalmas irányú szél esetén egyszerre nyitottak meg. A szél aztán elvitte a klór-felhőt az ellenséges állásokba s ott 6 ezer embert ölt el. Mivel a klór megtámadja és elroncsolja a légzőcső és a tüdő szöveteit és vérereit, kínos, véres köhögést okoz, ami aztán órákig, napokig, sőt hetekig elhúzódó heves fájdalmak után halállal végződik. Talán semmi nem volt, ami az ellenség dühét jobban felkorbácsolta volna, mint a mérges gáz áldozatainak rettenetes szenvedése. A klór már akkor is halált okoz, ha egypercentes térfogatarányban van a levegőben, de még egyezred térfogatarányban is öl többszöri belékzés esetén, sőt ennél tízszer kisebb mennyiségben is súlyosabb-könnyebb megbetegedéseket okozhat. A mérges gázok hatása ugyanis attól függ, hogy mekkora mennyiség van belőlük a levegőben és mennyi ideig hatnak a szervezetre.
  A klór azonban nem sokáig szerepelt a háborúban, mert szagát jóelőre meg lehet érezni és alkalmas maszkokkal védekezni lehetett ellene. Van azonban a klórnak olyan összetétele, amely szagtalan és mérgező ereje még nagyobb. Ilyen a foszgén és a perstoff. Ezeket kezdték tehát alkalmazni a hadviselő felek. A foszgén gyilkoló ereje 15-ször nagyobb, mint a klóré s már akkor is halált okoz, ha egy köbméter levegőben 450 milligramm foszgén van. A perstoff ennél is gyilkolóbb erejű. Ezeknek a gázoknak hatásuk csak a belélekzés után néhány óra múlva kezdődött és abban állt, hogy szétroncsolták a tüdő hajszálereit és léghólyagjait. A felszakadt vérereken át a tüdő megtelt vérrel és így az áldozat a saját vérében fullad meg. A megfulladás lassan, de kínosan következik be. Ugyanígy öl a klórpikrin nevű mérges gáz is. Ezeket a gyilkoló gázokat a németek „zöldkereszt” anyagnak nevezték, mert a ládákat, amelyekbe poralakban csomagolták, zöld kereszttel jelölték meg.
  A mérges gázok gyilkoló erejének fejlesztésével karöltve haladt a védelmet nyújtó maszkok fejlődése is. Erre a hadviselő felek törekvése az lett, hogy olyan gázt találjanak, amely ellen az ellenség még nincs fölszerelve alkalmas maszkokkal. Ezért a klórhoz foszgént és klórpikrint kevertek s midőn a védő maszk miatt ez is elvesztette rettenetes ölő erejét, 1915 júliusában új gázt vettek alkalmazásba: a tüsszentő-gázt. Ez ugyan elég ártatlan gáz volt, de azért ijesztő hírre tett szert. A tüsszentő-gáz ugyanis áthatolt a maszkon, heves tüsszentést s amellett hasmenést is okozott és arra kényszerítette az ellenséget, hogy levegye a maszkot. Erre aztán megkezdődött a támadás a legszörnyűbb hatású mérges gázokkal a maszkoktól megfosztott ellenség ellen.
  Használtak a világháborúban már arzén – és kéksavtartalmú mérges gázokat is. Lewis³, a csikágói egyetem professzora pedig egy olyan mérges gázt állított elő, amely nemcsak a tüdőben okozott roncsolásokat, hanem ruhán keresztül, a bőrre is mérgező hatást fejtett ki. Ezt a mérges gázt az amerikaiak a háború vége felé igen nagy tömegekben állították elő s lewisit nevet adtak neki, de így is nevezték: a halál harmata. Ez a gáz tulajdonképpen nem is gáz, hanem folyadék, amelyet magas hőfokra forralva, repülőgépekről szórnak szét az ellenség állásai fölött. Ebből az anyagból néhány csöpp megöl egy embert, ha bőrével bárhol érintkezésbe jut. A háború vége felé Berlinre fél tonna lewisitet akartak harmatoztatni az ántánthatalmak, hogy kikényszerítsék a döntést.
Már a világháborúban nagy része volt egy mérges gáznak, melyet a németek mustárgáznak, a franciák pedig yperitnek neveztek el. Ez a mustárgáz nagyon veszedelmes anyag. Amint magas hőfokra hevítve, finom permeteg alakjában lehull a magasból, vékony, láthatatlan réteggel von be mindent. Rátapad a tovahaladó cipőtalpára, beszívódik a ruhába s így bejut könnyen a fedezékekbe s a házakba. A melegben aztán párologni kezd és belekeverődik a levegőbe. Itt kezd hatni, megtámadja a test minden szövetét, még a legellenállóbbat, a bőrt is. Rendesen csak 6 óra mulva jelentkeznek a mérgezés tünetei égési sebek alakjában. A bőrön, a nyálkahártyákon, a kötőszöveteken, a tüdőben, a szem szaruhártyáján súlyos égési sebek lépnek föl, amikor a segítség rendesen már késő. A bőrön nagy hólyagok támadnak, amelyek nehezen gyógyuló sebekké válnak, a szemen gennyes gyulladások lépnek föl. A tüdő szétroncsolt vérerein át a vér beömlik a tüdőbe s lassan megtölti azt és a légzőcsövet s lassú, sokszor heteken át tartó lélekzési kínok után fulladást okoz.
  A mustárgáz különösen amiatt veszedelmes, mert éppúgy, mint a lewisit, nem pusztán a tüdőt támadja meg, hanem az egész testet. Még enyhébb mérgezései is veszedelmesek, mert a vérben elpusztítja a fehér – és vörösvérsejteket s a vérből szabaddá vált vas sárga- vagy bronzszínű foltok alakjában a bőr felületén rakódik le. A megtámadott szövetek életképessége jelentékenyen megcsökken, úgyhogy a mustárgázzal megmérgezett szervezet régi erejét soha többé nem nyeri vissza. A mustárgáz néha a vér gyors megalvadását okozza. Sokszor ideggörcsöket, az idegközpont megbénulását idézi elő, amely esetekben gyorsan beáll a halál. Néha egyes szöveteknek, különösen pedig az izomszöveteknek lassú szétesése a mustárgázmérgezés következménye s ilyenkor hetekig, hónapokig tartó szenvedés után áll be a halál.
  A világháború után a mérges gázok gyilkoló erejét még jobban tökéletesítették. Állítólag már sok és sokféleképen ható mérges gázt tudnak előállítani, amelyek ellen semmiféle maszk nem nyújt védelmet. Az amerikai szakértők azt állítják, hogy a hadi gázok gyilkoló ereje ma már 50-szer nagyobb, mint volt a világháborúban. Különösen egy arzén- és kéksavtartalmú gázt tartanak rendkívül veszedelmesnek. Ennek kakodylisocyanid a neve. Közelebbit nem tudunk róla, mert összetételük hadi titok, de azt mondják róla, hogy áthatol minden maszkon s „egyetlen könnyű lehelete” néhány másodperc alatt hatalmas embertömegeket képes elpusztítani. Szörnyű gáz lehet a tellurdyäthyl nevű újabb gáz is, amelyről Zangger⁴ professzor azt állítja, hogy százszor mérgezőbb hatású, mint a sztrichnin, áthatol a bőrön is és gyors halállal végződő görcsöket vagy agybetegséget idéz elő.
  S mintha az amúgy is ezer bajjal küzdő emberiség agyvelejét a gyilkolás dühe szállotta volna meg, egyre újabb és egyre gyilkosabb mérges gázokat eszel ki. Minden jóérzésű ember fájdalmas lélekkel gondol arra, hogy mi lesz akkor, ha sor kerül erre a tömérdek, fölraktározott mérges gázra. A levegőből fogják ezeket ránkereszteni s nemcsak katonákat fognak elpusztítani, hanem nőket, gyermekeket, betegeket is. Vissza fogunk esni a történetelőtti idők embertelen barbárságába. Mennyivel szebb és dicsőbb lenne, ha ezek a kétségtelenül kiváló elmék, amelyek a gyilkoló gázok kieszelésén fáradtak, az életet szebbé, könnyebbé tévő találmányokkal örvendeztetnék meg az életküzdelemben amúgy is agyonsanyargatott embereket. Csak az vigasztaló, hogy ezek a rettenetes gázok talán észre fogják téríteni a hatalmakat és szörnyű hírük – még mielőtt gyilkolnának – véget vetnek minden háborúnak. Hiszen egy londoni hadgyakorlat megmutatta, hogy a gázbombákkal fölszerelt repülőgéptámadás ellen nem lehet sikeresen védekezni. Egyik amerikai újságíró ebből azt a következtetést vonta le, hogy az ilyen támadás ellen az egyedüli védekezés a gyors ellentámadás. Például, ha Németország ezer repülőgéppel gáztámadást intézne Anglia ellen, Anglia nem tehetne mást, minthogy rögtön kétezer repülőgéppel indulna Németország ellen. A nagy háború két óra leforgása alatt befejeződne s az eredmény: két nagy nemzet teljes elpusztulása lenne a föld színéről. Ezt pedig talán mégsem akarja még a legvadabb gyűlölködés sem.

Vasárnapi könyv (1930. I.)