"Az élet egy porond, hol herosok járnak, de a herosok elbukhatnak…
A Szentírás azt mondja: komolyan kell élnetek. A tölgyfában nagy energia van megfásulva, a kőszénben egy régi napnak az ereje van felraktározva. Ha valamibe, úgy az erkölcsi értékbe kell komoly munkát fektetni. Ha Raffaello csak tanulással lett művész, ha Michel Angelo mester kötényben tudja napszámát megszerezni, akkor az erkölcsi élet is fölényes, komoly munkát követel. Az erkölcsi élet van oly munka, mint a kőfejtés, mint a tengeren járás, mint a hegyeknek átfúrása, épp ezért bele kell fektetnetek legjobb erőtöket, mert ha nem, akkor elvesztek.
Krisztus mondja: „Ha a te szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el, ha a te lábad botránkoztat meg, vágd le és dobd el.” Ez mind arra figyelmeztet, hogy az erkölcsi életért komoly elszántsággal kell áldozatot hozni. „Iparkodjatok bemenni a keskeny kapun; mert tág az út és sokan járnak rajta és keskeny az út és kevesen járnak rajta. A Szentírásban ez a görög szó van: condendito, azaz tolakodj, törekedj: Mert oly nagy dolgot, mint a lélek érvényesülését a gondolatlan élettel nem lehet elérni.
Itt komoly dologról van szó. Aki nem becsüli meg önmagát, aki az Isten kegyelmét nem használja fel, … der ist nicht geschits zum Kpenste der Wehrkeit, annak nincs muníciója az igazság és felség szolgálatában; csak annak van felkenetése, aki komolyan veszi azt, s mondja: „Látod, én tisztelem a te legfelsőbb akaratodat, mert tudom, a világ is azért van, mert az a te akaratod, a megváltás is azért van, mert jót akarsz. Én elismerem szuverén akaratodat, én apró, imbolygó öntudat imádom azt, hódolok neki, és ezt az akaratot beleállítom a lelkembe, s mi ellentáll neki; gondolat, szokás, vágy, küzdés, gyávaság, azoktól elszakadok s elpattanok tőlük, mint a végtelenség rotációjában elpattannak a csillagok, ami pedig mellette van, azt lefoglalom magamnak.
Ugye érzik, hogy ez a nemes vérnek a felpezsdülése? Érzik, hogy felemelkedhetnek, hogy nemesedhetnek, lehetnek erősek s komolyak az Isten akaratával szemben. Ez az a szent komolyság, mely néha komorsággá is válik, de ez sem eltorzulás, hanem a léleknek elmélyedése önmagába. Ezzel még nem leszek világgyűlölő, ez csak azért van, hogy szebben, gazdagabban élhessek."
Prohászka Ottokár (+1927. április 02.) - Húsvéti elmélkedések (1907.)
