Julianus Imperator: Az árpából való borról[1] (1. epigramma)
Ki vagy te, Dionüszosz, s honnét származol? A valódi Bakkhoszra mondom, nem ismerlek téged! Csupán Zeusz fiáról van tudomásom. Ő nektártól illatozik, neked viszont kecskeszagod van! Szőlőnek szűkében lehettek a kelták, ezért főztek téged gabonaszemekből. Ezért Demetriosznak[2] kellene neveznünk, nem Dionüszosznak, búza- s nem tűz-szültének,[3] árpa-istennek, nem áradó-istennek![4]
Julianus Imperator: Az orgonáról (2. epigramma)
Különös nádféle természetet [phüszisz] pillantok meg. Biztosan hirtelen szökkent szárba egy másik bronzmezőről, oly vad külsővel bír. A szél, mely hullámzásra készteti, nem tőlünk származik, rohama egy barlangból, bika rejtekéből tör elő, s megfelelően kifúrt sípok alatt halad gyökeréig. Tiszteletre méltó férfiú áll ott, a kéz ujjait mozgatva, s kezeli a billentyűket, átadván a szót a sípoknak. A billentyűk könnyedén szökellnek, előcsalván a dallamot.
Julianus Imperator: A homéroszi hexameterről, mely hat verslábból áll, s közülük három daktilus (4. epigramma)
„Íkariosz lánysarja, okosszivü Pénelopeia”[1] három ujjal[2] tűnik fel, s hat lábon[3] jár.
[1] Devecseri Gábor fordítása.
[2] A δάκτυλος szó ujjat és a daktilus verslábat is jelenti.
[3] A homéroszi sor összesen hat verslábat tartalmaz.
Julianus Imperator: 4. töredék
Ezen felül Jézus olyan szavakkal imádkozik, miket szánalmas alakok használnak csak, kik nem képesek a nyomorúságot nyugalommal viselni. Noha ő isten, mégis egy angyalnak kellett megerősítenie. S ki mondta el neked, Lukács, az angyal történetét, ha ez valóban meg is történt? Mert azok, akik ott voltak, mikor [Jézus] imádkozott, nem láthatták, mivel aludtak. Ezért mikor Jézus imájából hozzájuk tért, úgy találta, hogy bánatukban elaludtak, s így szólt: „Miért alszotok? Keljetek fel és imádkozzatok”, és így tovább.
S azután: „Mialatt beszélt, nagy tömeget pillantott meg, élén Júdással”.[1] Ezért nem írt János az angyalról, mert ő sem látta.
