Bolko von Richthofen: Hazatérés I.
Az 1925. esztendő közepén a családom úgy döntött, Németországba szállíttatja Manfred von Richthofen maradványait, hogy végső nyughelye hazai földben legyen. Először az volt a terv, hogy Manfred koporsóját a schweidnitzi temetőben, atyja és Lothar fivére sírja mellé temessék, ám a Német Birodalom illetékes hatóságai, elsősorban a hadügyminisztérium és a repülőszervezetek, kifejezték nyomatékos kívánságukat, miszerint Manfred holtteste inkább az invalidusok berlini temetőjében leljen végső nyughelyére, ahol oly sok német hős és hadvezér alussza örök álmát. A családtagok beleegyeztek, mivel felismerték, hogy Manfred emléke nem csupán hozzájuk, hanem az egész német néphez tartozik. Lezajlottak a szükséges és meglehetősen hosszadalmas tárgyalások a francia hatóságokkal, majd november közepén Franciaországba utaztam, arra a településre, ahol akkoriban Manfred sírja volt. Ez már nem az eredeti hely, mivel a testet csupán a háborút követően vitték Fricourt-ba, egy kis faluba, nyolc kilométerre Albert-től, az egykoron heves harcoktól dúlt térségtől, ahol a német elesettek temetője volt.
