Metz mögött, Párizs előtt, Verdunnél, 1914. szeptember
Fogadjátok köszönetemet két legutóbbi, 21-én és 24-én feladott lapotokért. A posta teljességgel rendszertelenül jön. A 24-i lapot nyolc nappal a másik előtt kaptam meg. Érkezett egy édességgel teli csomag is, hálás köszönet érte! Nagyjából nyolc napja Párizs előtt állomásozom egy lovashadosztállyal. Szinte úgy érzem, Lotharnak szerencséje van, hogy otthon lehet. Tulajdonképpen többet tapasztal, mint én, Verdun előtt üldögélve. A koronaherceg hadserege épp észak felől igyekszik körülvenni a várost, nekünk pedig várnunk kell, amíg ezt végrehajtja. A helységet nem fogjuk megostromolni, csupán bekerítjük. Az erődök túlságosan erősek, ezért a megrohamozásuk mérhetetlen mennyiségű lőszert és emberéletet követelne. Így hát Verdun birtokba vétele nem járna előnyökkel a számunkra. Csak az a kár, hogy az 1. ulánusokhoz vagyunk kötve, s a háború itt előreláthatóan véget fog érni. A Verdun körül folyó harc igazán kemény, s naponta számtalan emberéletet követel. Tegnap egy támadásban ismét hét tiszt esett el a 7. gránátosok közül.
