"Zeumer ebben az időben szerzett magának egy egyfedelű Fokkert, én pedig végignézhettem, miként vitorlázza körbe egyedül a világot. A champagne-i ütközet hevesen tombolt. A francia pilóták igencsak figyelemre méltóvá váltak, így hát muszáj volt összeállítanunk egy vadászszázadot, és 1915. október elsején vonatra kellett szállnunk. Az étkezőkocsiban, a szomszédos asztalnál észrevettem egy fiatal, jelentéktelen külsejű hadnagyot. Nem volt semmi okunk felfigyelni rá, kivéve azt a tényt, hogy valamennyiünk közül ő volt az egyetlen, aki már nem is csak egy, hanem négy ellenséges gépet is lelőtt! A nevét is megemlítették már a hadijelentésekben. A tapasztalatai miatt rettentően imponált nekem. Noha én is nagyon keményen próbálkoztam, ám addig még nem sikerült ellenséges pilótát a földre kényszerítenem, legalábbis nem tudtam róla. Nagyon szerettem volna megtudni, hogy ez a Boelcke hadnagy hogyan csinálta, úgyhogy feltettem neki a kérdést:
- Mondja csak, hogyan sikerült ezt elérnie?
Vidáman felnevetett, pedig én teljesen komolyan kérdeztem. Azután így felelt:
- Nos, uram, igen egyszerűen. Roppant közel repülök az ellenséghez, jól is célzok, így hát természetes, hogy lezuhan."
(Manfred von Richthofen: A vörös harci pilóta)
