Verdun előtt, 1916. május 3.
Fogadjátok szívbéli köszönetemet a születésnapomra küldött jókívánságokért! Kiválóan sikerült itt megünnepelnem. Reggel három, roppant idegborzoló légiharcot vívtam, este pedig Zeumerrel, az első számú pilótámmal bólé mellett üldögéltünk hajnali egyig, egy virágzó almafa alatt. Nagyon jól érzem magam az új feladatkörömben: harci pilóta vagyok. Azt gondolom, a háborúban egyetlen másik tisztség sem lehet számomra olyan izgalmas, mint ez. Fokkerrel repülök, a géppel, amivel Boelcke és Immelmann is hatalmas sikereket értek el. Holck halálát nagyon sajnálom. Három nappal korábban még meglátogattam őt, s nagyon vidáman töltöttük el az időt. Mesélt nekem a montenegrói fogságba eséséről. Az ember el sem tudja képzelni, hogy ez az egészségtől és erőtől duzzadó ember nincs többé. Szemtanúja voltam utolsó légiharcának. Először egy franciát lőtt ki a kötelékből, aztán láthatóan elakadtak a töltényei, ezért vissza akart repülni a vonalaink fölé. Ekkor egy egész francia raj akaszkodott rá. Fejlövéssel száguldott háromezer méteres magasságból a mélybe – szép halál! Holckot nem lehetne elképzelni fél karral vagy lábbal. Ma repülök el a temetésére.
