A Somme (folyó)-nál, 1916. október 5.
Szeptember harmincadikán lelőttem a harmadik angolomat. Lángolva csapódott a földbe. A szív egy kicsit erősebben ver, amikor az ellenség, akinek az arcát az előbb még láttuk, lángra lobbanva zuhan négyezer méteres magasságból a mélybe. Ahogy becsapódik, természetesen sem az emberből, sem pedig a gépből nem marad semmi. Azért egy kis címkét sikerült eltennem emlékbe. Az előzőről a géppuskát tartottam meg szuvenírként. Egy tőlem származó golyó van a závárzatában, ezért használhatatlan. A verduni franciámat sajnos nem számolhatom az áldozataim közé, mert akkoriban elfelejtették feljegyezni. Korábban az ember a nyolcadik után megkapta a Pour le Mérite-et, ám ez most már nem így van, noha egyre nehezebb az ellenfél lelövése. Az utóbbi négy hétben, a Boelcke-vadászszázad megalakulása óta, tíz gépből már ötöt elveszítettünk.
