A harctéren
Visszatértem, és ismét szorgalmasan dolgozom. Nemrég már az ötvenharmadik győzelmemet arattam. Kreuznachban, a visszaút során, megint meghívtak S. M-hez, s ott találkoztam a bolgár királlyal, aki első osztályú bátorságkereszttel tüntetett ki. A vaskereszt mellett hordom és nagyon jól néz ki. Megismerkedhettem a birodalmi kancellárral, Dohna gróffal és még néhány miniszterrel is.
Oskarról most már biztosan tudom, hogy halott, mert az utolsó százötven méteren kizuhant vagy kiugrott a gépéből. A front közelében hevert, túl a vonalainkon. Üzenetet dobtam le, úgy derítettem ki az angoloktól, hogy meg lehet-e menteni. A Royal Flying Corps ilyesmiben megbízható.
Túl vagyok Schäfer temetésén is. Három óra alatt repültem Berlinből Krefeldbe, míg vasúttal nyolc óra lett volna az út. Tegnap sajnos Zeumer is elesett légiharcban. Talán így a legjobb számára, mert tudta, hogy az élete a végéhez közeledik. Ez a nagyszerű, kedves ember! Az lett volna a szörnyű, ha lassan gyötri halálra magát. Így éppenséggel szép, hősi halála volt. Az elkövetkező napokban fogják a holttestét elszállítani.
Meglátogattam Lothart, és pont időben érkeztem, még mielőtt áthelyezték volna. Remekül nézett ki, barnára sült, s Pour le mérite-jével a nyakában teljesen felöltözve feküdt a kanapéján. Sőt, már állni is tud, és hamarosan teljesen felépül. A járás és a lovaglás is jól fog menni neki. Nagyjából két hónap múlva talán ismét a harcmezőn lesz. Először azonban alaposan ki kell kúrálnia magát.
