A német légierő parancsnoka, Hermann von der Lieth-Thomsen alezredes gyászbeszéde Oswald Boelcke temetésén
Boelcke elesett! Ahogy ez a gyászhír elért hozzánk, a bajtársaihoz, a szívünk megdermedt. Boelcke elesett! Egy hallatlan sikereket felmutató katonai pályafutást követően, negyven dicsőséges légi harc után legyőzhetetlen hősünk elhagyott minket – barátunk és a mesterünk hagyott el.
A német légierő valóban végtelenül sokat vesztett halálával, ám végtelenül sokat is nyert életével és működésével!
Manapság nincs hazánkban olyan német kisfiú, kinek szívében ne ez a vágy égne: „Boelcke szeretnék lenni”! S odakint a fronton ifjú pilótáink között nincs egy sem, kiben ne élne az izzó vágy: „Boelcke akarok lenni”!
Nagy vigasz ez, melyet mi mindannyian, szülők és testvérek, barátok és bajtársak, felejthetetlen hősünk végső nyughelyétől magunkkal viszünk.
S végső búcsúként is e szavakat helyezem drága barátunk sírjára, ami egyben valamennyi német repülőnk ünnepélyes fogadalma is:
Boelcke akarok lenni!
Amíg ez a jelmondat marad vezérlő csillagunk, amíg Boelcke szelleme és Boelcke tudása élő marad repülőcsapatainkban, addig hazánk nyugodt maradhat!