1911. 05. 31.
A szemlénk szerencsésen végződött; nálam mindent rendben találtak. Most már mindhárman a századnál vagyunk, és többé nem kell kizárólag a kaszárnyaudvaron futkároznunk. Végre többször mehetünk ki hivatalosan is a csodálatos környékre. Kedden harci lövészeten voltunk a Mallendarerbach-völgyben, a lőtéren. Ez egy nagyon szűk, a világtól elzárt, jegenyékkel benőtt szurdok. A kétórányi menetelés oda nagyszerű, erdős völgyeken át vezetett.
Sajnálom, hogy pünkösdkor nem tudok hazautazni! Alig három nap szabadságot kaptunk, ezért csak szombat estére tudtam Dessauban lenni, s a következő napon már korán vissza is kellett indulnom. Valószínűleg egyike leszek annak a tizenkét koblenzi hadapródnak, akik itt maradnak.
