„Legfőbb s legszentebb az arany felsége közöttünk,
Isten a kárhozatos Pénz most Rómába’, ha nincs is
Temploma még, mint Hitnek, Diadalnak, Erénynek,
Béke- s Egyességnek, melyet csak a gólya keres fel.”
Juvenalis – I. SATIRA- CUR SATIRAS SCRIBAT
VITAM IMPENDERE VERO
A szatíra tükröt mutat. Se a tükröt nem szeretjük, se ha felénk tartják. A legrosszabb pedig az, ha a tükör még torz is. Ez már igazán nehezen értelmezhető. Sok olyan furcsaság torzíthatja azt a tükörképet, mint a műfaj, amelybe ágyazzák, az író közlendője, látásmódja, de még a stílusa is. Azt is tudjuk, hogy a jó szatíra tükre nem rólunk, de nekünk szól. Ettől igazán nehezen élvezhető. Óriási terhet ró ránk: meg kell értenünk, éreznünk nem elég, de nem könnyíti meg a dolgunkat. A tükörképet viszonylag egyszerű felfogni, a tükör ellenben elmélyedést követel. Elmélyedést a világban, hiszen a tükör valós. E valóság megértéséhez elengedhetetlen a készítés körülményeinek, az alkotó korának, kortársainak, életének, akár még szándékainak ismerete is. A jó szatíra mélységet, utánajárást, műveltséget vár el.
A szatíra nem vicc, még ha vicces is, persze csak annak, aki érti. Nem lényege a viccessége, csak lényeges eleme, ha csak humorra vágyunk, ne olvassunk szatírát. A vicc eszköz, nem lehet öncél. A szatíra komoly, még ha nem is veszi komolyan az életet, a kirakatokat meg pláne nem. Leginkább azokat nem, sőt ellenük tör és ettől komoly. Ne olvassuk, ha nem akarjuk érteni. Ha nem értjük, akkor pláne hagyjunk fel vele. Ne olvassuk, ha nincs bennünk irónia, legfőképp az önös fajtából. Ha a műveltség másodlagos, bele se kezdjünk: nem nekünk való. Ha a finomságokról az ételek jutnak eszünkbe, maradjunk a szakácskönyveknél, ha a mélység csak a vízben létezik, akkor búvárkodjunk. A jó szatíra az igazságot keresi; nem a magáét, a világét, a korét, a jövőét és múltét. Ha minket ez sem érdekel, hagyjuk az olvasását, térjünk ki előle.
Mit nem ad a jó szatíra? Felszínes szórakozást, könnyed, udvariaskodó beszédtémát. Népszerűségre sem törekszik, mi sem leszünk népszerűek általa. Az igazi szatíra senkit sem tesz ripaccsá, az igazi szatíra tükör.
