Ritkán emelkedik ki egy csillag oly gyorsan a sötétségből és ér el oly ragyogó magasságokba, mint német repülőhősünk, Oswald Boelcke hírneve.
Amikor 1914 júliusában, röviddel a háború kitörése előtt, a saját kívánságára repülőiskolába áthelyezett ifjú rádióshadnagy letette a pilótavizsgát, olyasvalami volt ez, ami csupán a legszűkebb ismeretségi körét érdekelte. Két évvel később azonban Boelcke már nemzeti hős volt, akinek neve világszerte ismertté vált – szülőföldje büszkesége, az ellenség réme, huszonöt évesen a hadsereg legfiatalabb aktív századosa, akit a császár még hadnagyként a legmagasabb hadi érdemrenddel, a Pour le mérite-vel tüntetett ki. S alig fél évvel később a vak végzet váratlanul derékba törte a soha le nem győzött katona győzelmi sorozatát, gyászba borítva egész Németországot. Temetési szertartása felért egy hercegével is.
Dr.Johannes Werner - Boelcke. Der Mensch, der Flieger, Der Führer der deutschen Jagdfliegerei. 1932.
Az elveszettek feletti siralmakat, ahogy korábban a győzelmek dicsőítését, akkoriban kiváltotta sok olyan kisebb Boelcke-írás is, amik általában inkább lelkesedésen, nem pedig kielégítő, biztos forrásokon alapultak, és csupán múló jelentőségük volt. Messze értékesebb a Boelcke százados harctéri beszámolói című munka, amit az édesapa a naplófeljegyzésekből állított össze közvetlenül fia halála után, s még az 1916-os évben meg is jelentetett. A „boelcke-i szellem” tanúságtétele, hogy az apa, új keletű fájdalmában, nem a visszafordíthatatlan felett kesergett, hanem a tettrekészség erejével gyermekének irodalmi emlékművet állított! Abban az időben lelkes fogadtatásra talált, és negyed millió példányban fogyott, így ezt a kis könyvet nem lehetett teljesen átfogó műnek tekinteni. Ráadásul eleve szűk határok közé szorították, először is már annak kiválasztása során, hogy a feljegyzések közül mit lehetséges megjelentetni a háború folytatásának tekintetében, mindenekelőtt pedig azért, mivel akkoriban a hadi repülés még kialakulóban volt, így még nem volt ismert, ezért nem is lehetett értékelni Boelcke kiemelkedő jelentőségét a légiharcok történetében. Az olvasóban elragadtatást keltettek a vakmerő összecsapások és állandó győzelmek, ám abban az időben nem is sejthették, hogy e küzdelmekben alkalmazott taktikákból alakulnak ki majd a vadászrepülés egészének alapvető szabályai.
Miután immár megvan a szükséges távolságunk ahhoz, hogy átlássuk a légiharcok történetét a világháborúban, s miután Boelcke szülei úgy döntöttek, hogy a mostanáig féltékenyen őrzött kincset, fiuk háborús és háború előtti leveleit, emellett pedig a róla szóló valamennyi iratot és egyéb levelezést is a gondjaimra bízzák, megkísérelhetjük, hogy teljes képet adjunk Boelcke személyiségéről és jelentőségéről. Azzal, hogy életútját a légiharcok történetének keretén belül mutatjuk be, az is kiderül, hogy Boelcke nem csupán kiváló ember, példamutató pilóta, harcos és rajparancsnok volt, hanem a német vadászrepülők vezére is, abban az értelemben, hogy utat mutatott számukra és alapvető hatással volt kibontakozásukra – még halálát követően is.
Dr.Johannes Werner - Boelcke. Der Mensch, der Flieger, Der Führer der deutschen Jagdfliegerei. 1932.
Formálódó erő I.
Szívós alkat, erős akarat, vidám és napfényes kedély – ezt a szerencsés egyveleget köszönheti Oswald Boelcke az őseinek. Atyjától, aki Havellandból származott, a brandeburgi erőt és szerénységet, Türingiából való édesanyjától pedig a kellemet és az örömteli természetet, énje napos oldalát örökölte.
Abban a szerencsében lehetett része, hogy egy igazi német, hat gyermekkel – egy lánnyal és öt fiúval – megáldott szülői házban nőhetett fel, istenfélő és hazafias szellemben, a régi, egyszerű szokások, a szép és jó iránti érzék szerint. Ráadásul a hosszú éveken át tartó külföldi tartózkodás csak tovább bővítette a látókört. Miután Oswald 1891. május 19-én, a család negyedik gyermekeként megszületett a Saal menti Halle külvárosában, Giebichensteinben, a szülei még fél évre visszatértek Argentínába, ahol atyja a külhoni németség körében teljesített szolgálatot. Hat évig volt Német Evangélikus Iskola igazgatója Buenos Airesben, mielőtt sikerült szintén igazgatóként elhelyezkednie egy halle-i főreáliskola élén. Öt évvel később már Dessauban iskolaigazgató, majd később professzor egy tanítónő-képzővel egybekötött hercegi Antoinette-iskolában.
Dr. Johannes Werner - Boelcke. Der Mensch, der Flieger, der Führer der deutschen Jagdfliegerei. 1932.
Formálódó erő II.
Így került a négy és fél éves Oswald valódi otthonába, Dessauba. Gyermekként szabadidejében az akkoriban még nem túlságosan beépített Schillerstraßén szaladgált, amit most az ő tiszteletére „Boelckestraßénak” neveznek. A Frigyes herceg gimnáziumba járt, s itt is fejezte be a tanulmányait. Sírja is az itteni temetőben található, ahol gyönyörű emlékművet állítottak a tiszteletére. Fölötte a Junkers-művek repülőgépei gyakran éneklik zümmögő dalaikat.
Oswald Boelcke nem volt éppen mintadiák a gimnáziumban, ám végül minden tárgyból sikeresen leérettségizett. A történelem, a matematika és a fizika voltak a kedvencei; mindig is érdekelték a gépek, s „hobbiból” már gyermekként telefonösszeköttetést létesített az utcán és a szemközti házon keresztül barátja, Haeslopék villájával. Az antik nyelvek már kevésbé vonzották, de a tanárok jóindulattal voltak a szőke, tiszta tekintetű, kékszemű és nyílt természetű fiú iránt. Iskolatársai is szerették és „nagyszerű fickónak”, a legjobb tornásznak és minden testnevelési gyakorlat mesterének tartották, aki született vezérként hajlandó volt valamennyi szórakozásban és csínytevésben is magához ragadni az irányítást.
Dr. Johannes Werner - Boelcke. Der Mensch, der Flieger, der Führer der deutschen Jagdfliegerei. 1932.
Formálódó erő III.
Iskolaigazgatója megemlékezésében a következők hangzottak el róla: „Hajlamai nem kedveztek a könyvekből megszerzett tudásnak – ehhez túlságosan is tevékeny személyiséggel bírt. Határozott természetének feltétlen velejárója volt a testi erő. Az érettségi vizsga előtt írt önéletrajzában az evezést, az úszást s az ehhez tartozó műugrást, teniszt, labdarúgást és gyeplabdát, valamint a népszerű gimnasztikát nevezte meg, mint legkedvesebb foglalatosságait. A táncot és a korcsolyázást is hozzá tehette volna, melyekben kivételes tehetséget mutatott."
Boelcke képességei és önbizalma már kisgyermekkorában megmutatkoztak, mikor atyja először vitte magával a Mulde-folyó fürdőhelyére, s bemutatta a karján nyugvó fiúnak az úszás mozdulatait. Alig néhány szempillantást követően a gyermek váratlanul elengedte atyja kezét, s valamennyi jelenlévő meglepetésére, mint hal a vízben, egyedül kezdett úszkálni. Immár diákként a dessaui Stillinge úszóklub tagjaként különösen a műugrásban jeleskedett. Mivel az iskolája nem engedte, hogy nyilvános megmérettetéseken vegyen részt, álnéven jelentkezett egy úszóversenyre, este pedig mit sem sejtő szülei előtt örömtől ragyogva, mint többszörös győztes jelent meg, kezében a díjakkal. Időnként látogatást tett öt évvel idősebb bátyjánál, Wilhelmnél Magdeburgban, ahol az utóbbi utásztisztként állomásozott, s műugrásban ott is előkelő helyezéseket ért el. A háború alatt, mikor egy fuldokló francia fiút megmentett Douai-ban, úszásban való jártasságának életmentési érem lett a jutalma, amit komoly kitüntetései mellett, kivételes büszkeséggel viselt.
Dr. Johannes Werner - Boelcke. Der Mensch, der Flieger, der Führer der deutschen Jagdfliegerei. 1932.
