Formálódó erő IV.
Nagybátyja, Karl Bölcke lelkész, kis írásában, amiben unokaöccsével kapcsolatos emlékeit foglalta össze, mesél egy tornabemutatóról, amit a fivérek szüleik ezüstlakodalmára szerveztek. Megtakarított pénzükből a kertben felállíttattak egy fémből készült nyújtórudat.
„A fénypont az volt, mikor Oswald, a tizennyolc esztendős ifjú, hatalmas ugrást hajtott végre. Lélegzetelállító, ugyanakkor csodálatos látvány is volt, ahogy a fiatal, hajlékony test a rúdra lendült és azon pörgött-forgott, mintha ez lenne a világ legkönnyebb és leginkább magától értetődő teljesítménye. Nem tudom elfeledni ezt a nagyszerű élményt”.
Az úszáshoz hasonló gyorsasággal vált Oswald Boelcke félelmet nem ismerő hegymászóvá is. Először tizenhét évesen mehetett az Alpokba, atyja, a lelkes alpinista felügyelete alatt. A tuxi térségben – ahogy az apa beszámolt róla – Lanersbach felől nagyszerű túrákat tettek, amik az ifjú számára annál érdekesebbek voltak, minél nehezebben megmászható csúcsokra indultak. Fiatal lelke csak akkor repesett az örömtől, ha veszélyes helyzetbe került. Édesanyja számára felejthetetlen volt, amikor a lejjebb fekvő Krieralpéról figyelte, ahogy a Hátsó-Tuxnál lévő Höllenstein sziklacsúcsának megmászását követően a laza kövekkel teleszórt meredélyen fia boldogan, hatalmas léptekkel száguld lefelé, majd óvatosan hátramaradó atyját és Martin öccsét az első kis tisztáson fejen állva, nevetve várja be.
Dr. Johannes Werner - Boelcke. Der Mensch, der Flieger, der Führer der deutschen Jagdfliegerei. 1932.
Formálódó erő V.
Boelcke természetétől fogva elpusztíthatatlan erővel és nagyszerű képességekkel rendelkezett. Termetre nem volt ugyan magas, ám zömök sem, hanem, széles vállai ellenére, inkább karcsú, elegáns és arányos testfelépítésű és szerfölött ruganyos. Megjelenése, nyugodt mozdulataival egész viselkedése fegyelmezett erőről és harmonikus szépségről tanúskodott. Fiatal korától kezdve tudatosan végzett testedzést, erősítette természetes képességeit és akaraterejét. Egyetlen gyengesége, a szamárköhögés szövődményeként megmaradó asztmatikus panaszok voltak, melyek hidegben és mocsaras területeken könnyen rátörtek. Ám e gyengéje is inkább csak erőt adott neki: kezdettől fogva küzdött ellene, s így edzette állóképességét, olyan mesteri fokra fejlesztve azt, hogy 1914 tavaszán győzelmet aratott Frankfurt am Mainban, a nyolcadik hadtest futóversenyén.
Amennyiben Boelcke megjelenéséről van szó, említést kell tenni hatalmas, lenyűgöző, acélkéken ragyogó szemeiről, amik nyíltságukkal megnyerték maguknak a szíveket. Átható tekintete ugyanakkor feltárta lénye szigorúságát és akaraterejét. Ilyen hatást tett Mackensen tábornagyra is, aki Boelcke halála után így írt a szülőknek: „Felejthetetlen marad számomra az óra, amikor a dicsőségesen elhunyt Szkopjéban asztalom vendége volt, és sajátos szerénységgel elbeszélt tetteit hallgathattam. Sohasem láttam még ilyen fénylő és szép kék szemeket. Egy félelmet nem ismerő férfiú, egy hős pillantásával találkozott a tekintetem”.
Dr. Johannes Werner - Boelcke. Der Mensch, der Flieger, der Führer der deutschen Jagdfliegerei. 1932.
Formálódó erő VI.
Minden bezártságot elutasítva, a legcsekélyebb hajlam nélkül a tanulást igénylő foglalkozások iránt, valamennyi testmozgás kedvelőjeként, lelkesen űzve minden sportot, bátorsággal, erővel és akarattal telve, a legjobb értelemben vett konzervatív házból származva, nem meglepő, hogy Oswald Boelcke már korán a tiszti szolgálatot választotta.
Érettségkor írt életrajzában csupán Homéroszt nevezi meg az iskolában olvasottak közül, „aki a görögség csodálatos, hősies korszakába helyezte”, a későbbiekben pedig Treitschke művei és a vezérkar hadtörténeti kiadványai azok a könyvek, amiket a legszívesebben forgat. Még ennél is jellemzőbb korai érdeklődése a katonaság és – roppant figyelemreméltó! – már akkoriban a repülés iránt, ahogy kiderül szabadon választott témáiból, melyekből nyilvánosbeszéd-gyakorlatként az osztály előtt előadást kellett tartania. A másodikos Oswald Boelcke 1908-ban a következő témakörök mellett döntött: „Scharnhorst tábornok és az ő hadseregreformja”, „A léghajózás kezdetei” és „Zeppelin gróf élete első repülési kísérletéig”.
Az első előkészítő lépéseket katonai karrierje érdekében valójában igen elhamarkodottan és önállóan tette meg. Éppen szerencsésen megkezdhette a negyedik évfolyamot, amikor egy napon anélkül, hogy bárki is tudott volna róla, megírta a császárnak, hogy tiszt szeretne lenni, és a segítségét kérte abban, hogy felvegyék a hadapródiskolába. A szülők csak később szereztek tudomást a fiatalúr tettéről, mikor levelet kaptak a kadétiskola vezetőjétől, Schwartzkoppen altábornagytól, a következő tartalommal: a császár parancsára teljesítik a kívánságot, és kérik a szükséges papírokat. A felnőttek azonban úgy vélték, jobb, ha fiuk még nem hagyja maga mögött a családi fészket, s az érettségi letételéig gimnáziumba jár.
Mikor 1911 húsvétján sikerült elérnie a célját, Oswald Boelcke ujjongó „Végre!”-kiáltással ugrott fel az iskolapadból, majd a Rajnához utazott, hogy hadapródként lépjen be a koblenzi harmadik távírász zászlóaljba. A matematika és a fizika iránti különös érdeklődés miatt választotta ezt a csapatot.
Dr. Johannes Werner - Boelcke. Der Mensch, der Flieger, der Führer der deutschen Jagdfliegerei. 1932.
