Hadijelentés, 1918. április 24.
Rittmeister Freiherr von Richthofen a somme-i harctér felett egy ellenséges repülőgép üldözését követően nem tért vissza.
Angol jelentések szerint lezuhant.
†
Freiherr von Richthofen őrnagy, …-i helyőrségparancsnok részére
Az imént kaptuk a hírt a légierő főparancsnokától, hogy bátor fiuk, Rittmeister Freiherr von Richthofen, nagy bánatunkra, elesett. Mi, hadseregünk és a német nép sohasem feledjük mindazt, amit ez az ifjú pilóta a légiharcokban véghezvitt. Őszinte részvétem. Isten adja meg Önnek a vigasz enyhítő balzsamát!
Vilmos
Fájdalomtól lesújtva, engedje meg, hogy kifejezzem legmélyebb részvétemet Önnek és hitvesének, amiért fiuk életét adta hazánkért. Mint a német légierő bajnoka, minden német férfiú példaképeként fog tovább élni a német nép emlékezetében. Talán ez némi vigaszt nyújthat bánatukban.
von Hindenburg
A.H.irat 21/13/506
1918. április 22.
Elvégeztük az externális vizsgálatot von Richthofen báró századoson, s csupán egyetlen puskagolyó be- és kimeneti nyílására találtunk a törzsén. A bemeneti seb a jobb oldalon, a kilencedik, eltört bordánál, közvetlenül a hátulsó hónalji vonal előtt található. A lövedék minden bizonnyal a mellkason keresztül hátrafelé haladt, eltalálva a gerincoszlopot, amin irányt változtatott, majd a mellkas bal oldalán, nagyjából két hüvelykkel a bemeneti nyílás felett, körülbelül az első hónalji vonalban távozott.
Az alsó állkapocs bal oldala súlyos törést szenvedett, e sérülést valószínűleg nem lövedék okozta. Ezen kívül apróbb horzsolások találhatók még a fejen és az arcon.
A testen nem végeztünk boncolást; a fenti tényeket a külszíni sebek jelenléte valószínűsíti.
Thomas Sinclair ezredes, AMS
szaksebész, IV. hadsereg
Bolko von Richthofen: Hazatérés I.
Az 1925. esztendő közepén a családom úgy döntött, Németországba szállíttatja Manfred von Richthofen maradványait, hogy végső nyughelye hazai földben legyen. Először az volt a terv, hogy Manfred koporsóját a schweidnitzi temetőben, atyja és Lothar fivére sírja mellé temessék, ám a Német Birodalom illetékes hatóságai, elsősorban a hadügyminisztérium és a repülőszervezetek, kifejezték nyomatékos kívánságukat, miszerint Manfred holtteste inkább az invalidusok berlini temetőjében leljen végső nyughelyére, ahol oly sok német hős és hadvezér alussza örök álmát. A családtagok beleegyeztek, mivel felismerték, hogy Manfred emléke nem csupán hozzájuk, hanem az egész német néphez tartozik. Lezajlottak a szükséges és meglehetősen hosszadalmas tárgyalások a francia hatóságokkal, majd november közepén Franciaországba utaztam, arra a településre, ahol akkoriban Manfred sírja volt. Ez már nem az eredeti hely, mivel a testet csupán a háborút követően vitték Fricourt-ba, egy kis faluba, nyolc kilométerre Albert-től, az egykoron heves harcoktól dúlt térségtől, ahol a német elesettek temetője volt.
Bolko von Richthofen: Hazatérés II.
Az illetékes hatóságok egy Lienhard nevezetű úriembert adtak mellém, aki elsősorban a szükséges formaságok elvégzéséért volt felelős a francia szervekkel, továbbá ő vezényelte le a sírfelbontást is. 1925. november 14-én találkoztam először vele, amikor Amiens-ből Albert-ba érkeztem. E megfontolt és szorgalmas úriember meglehetősen izgatott volt, mivel a francia hatóságok, noha időben értesültek az exhumálás tényéről, sajnos kezdetben nem törődtek semmivel. Némi keresgélés után egy idősebb úrra leltünk, aki altisztként szolgált a háborúban, most pedig a temetőgondnoki állást töltötte be. Az autónkba ültettük, s azon nyomban Fricourt-ba hajtottunk. A német hősi halottak temetője igazán megrázó látványt nyújtott, s az általa keltett benyomásokra nagyon nehéz lenne megfelelő szavakat találni. A temetőgondnok adatai szerint körülbelül hatezer német katona nyugodott itt külön sírokban, míg nagyjából tizenkétezer egy hatalmas tömegsírban. Nemhogy koszorúk, de egyetlen zöld levél sem adott valami bensőségesebb jelleget e szomorú és megható helynek. Csupán a tömegsíron hevert egy pléhkoszorú, amit talán egy anya hagyott ott a bajtársak ezreivel ott nyugvó, életét a hazának áldozó fia emlékére. Harminc különböző temetőből gyűjtötték itt össze a német hősök maradványait a háborút követő első évben. Azonban akkoriban még nem szánták véglegesnek a létesítményt. Időközben a német katonasírok gondozására megalakult nemzeti szervezet átvette a halott harcosok eme végső nyughelyének gondozását is, s remélhetőleg ma már barátságosabb és szebb látványt nyújt.
Bolko von Richthofen - Hazatérés III.
A fricourt-i temetőben nem volt előkészítve semmi az exhumáláshoz. Nekünk kellett munkásokat hívnunk, s csak az ásás maga majdnem három órán keresztül tartott. Egy cinktáblát találtunk, amin Manfred nevét és halálának időpontját tüntették fel angolul és németül. Ezt a táblát akkoriban az angolok erősítették a koporsóra, mivel fivéremet először ők temették el. Most Schweidnitzben, anyám birtokában van. A kihantolást követően Manfred földi maradványait a magunkkal hozott cinkkoporsóba helyeztük, majd Albert-be vittük, ahol az illetékes francia hatóságok felügyelete mellett a német-francia határon felrakodtunk a Kehl-be tartó vonatra.
