Ostrowo, 1914. augusztus 2.
A nagy sietségben talán ezek az utolsó soraim. Fogadjátok szívbéli üdvözletemet. Ha többé nem látnánk viszont egymást, teljes szívemből köszönök nektek mindent,
amit értem tettetek. Adósságaim nincsenek, sőt, még van is pár száz márkám, de ezt magammal viszem.
Mindenkit ölelek!
Hálás és engedelmes fiatok és fivéretek
Manfred
Schelmce, Délnyugat-Kalisz, 1914. augusztus 5.
Jól megy a sorotok ezekben a mozgalmas időkben? Bizonyosan Schweidnitzben vagytok a legbiztonságosabb helyen. Már a harmadik éjszakai őrjáratomat töltöm Oroszországban. Előttem nincsenek német csapatok, úgyhogy én hatoltam a legmélyebbre az ellenséges területen. Az ember rendkívül gyorsan el tud vadulni. Immár teljesen rendben lévőnek találom, hogy majdnem négy napja nem váltottam ruhát, és a hadüzenet óta nem mosakodtam. Hat emberemmel együtt csupán igen keveset tudunk aludni, s természetesen akkor is csak a szabad ég alatt. Az éjszakák jó melegek, de ma, kint az esőben, ez nem volt túlságosan szórakoztató. Az ennivaló kevés, csak erőszakkal szerezhetünk valamit. Az embereim közül még senki sem sérült meg. Mire ezt a levelet megkapjátok, én már talán a francia határon leszek. Éppen Kalisz felől dörögnek megint az ágyúk, ezért meg kell néznem, mi folyik ott.
Szívbéli üdvözletemet küldöm mindannyiótoknak a közeli Oroszországból.
Manfredotok
Metz mögött, Párizs előtt, Verdunnél, 1914. szeptember
Fogadjátok köszönetemet két legutóbbi, 21-én és 24-én feladott lapotokért. A posta teljességgel rendszertelenül jön. A 24-i lapot nyolc nappal a másik előtt kaptam meg. Érkezett egy édességgel teli csomag is, hálás köszönet érte! Nagyjából nyolc napja Párizs előtt állomásozom egy lovashadosztállyal. Szinte úgy érzem, Lotharnak szerencséje van, hogy otthon lehet. Tulajdonképpen többet tapasztal, mint én, Verdun előtt üldögélve. A koronaherceg hadserege épp észak felől igyekszik körülvenni a várost, nekünk pedig várnunk kell, amíg ezt végrehajtja. A helységet nem fogjuk megostromolni, csupán bekerítjük. Az erődök túlságosan erősek, ezért a megrohamozásuk mérhetetlen mennyiségű lőszert és emberéletet követelne. Így hát Verdun birtokba vétele nem járna előnyökkel a számunkra. Csak az a kár, hogy az 1. ulánusokhoz vagyunk kötve, s a háború itt előreláthatóan véget fog érni. A Verdun körül folyó harc igazán kemény, s naponta számtalan emberéletet követel. Tegnap egy támadásban ismét hét tiszt esett el a 7. gránátosok közül.
Verdun előtt, 1914. szeptember 24.
Örömteli hírrel szolgálhatok nektek: tegnap megkaptam a vaskeresztet!
Hogy állnak a dolgok Lembergben? Adnék egy tanácsot nektek: jönnek az oroszok, úgyhogy mindent, amit még viszont kívántok látni, ássatok el mélyre a kertben vagy bárhová. Ha hátrahagytok valamit, azt fújhatjátok. Csodálkoztok azon, hogy ilyen sok pénzt félreteszek, de a háború után az összes holmimból újat kell szereznem. Amit magammal hoztam, annak vége, elveszett, elégett, széttépték a gránátok stb., köztük a nyergemet is. Ha valaha még élve kerülök ki ebből a háborúból, akkor azt inkább a szerencsémnek köszönhetem, nem pedig az eszemnek.
Verdun előtt, 1914. október 11.
Épp most megy el a posta, ezért szeretném gyorsan üdvözletemet küldeni nektek. Az utóbbi napokban megint sok mindenen mentem keresztül. Elég hihetetlen, de ismét szerencsém volt. Őrjáratoztam, és éppen leszálltam kiváló harci ménemről, mikor egy gránát csapódott be nagyjából öt lépésnyire tőlem, majd a nyergen felrobbanva megölte a lovamat. Rajta kívül még három másik paripa is holtan maradt ott. A nyergem, s minden egyéb, amit magunkkal szoktunk vinni, valamint ami a táskámban volt, apró darabokra szakadt. Egy szilánk szétszaggatta a köpenyem, de ezen kívül semmi bajom nem esett. Egy Friedel nénitől származó levelem viszont elveszett, a hozzá tartozó kis csomagot még fel sem bontottam, hanem a táskámba raktam, ami formátlan masszává változott. Antithesis is velem volt, egy aprócska szilánkot kapott a rágófogaiba, semmi mást.
